- Miss Jenkins! Emma! Hogy, hogy itt van? Csak nincs valami baj? - kérdezte Harry miután bekisérte a lányt az irodájába.
- Épp ideje hogy tegeződjünk. - mosolyodott el a lány, miután helyet foglalt az íróasztallal szembeni forgófotelban. - De már kezdek hozzászokni, hogy minden találkozásnál újra kell kezdenüenk az ismerkedési etikettet. - kinyújtotta a kezét - Szervusz. -
Harry megfogta a kezét majd egy kis idő után Emma kiszabadította azt.
- Neharagudjon...-Harry zavarában elnevette magát - Neharagudj, de nem tehetek róla, hogy egyszerüen minden találkozásunk olyan meglepetésszerū, hogy azt is elfelejtem hogy elõzõleg milyen viszonyban voltunk. - újra nevetett aztán Emmára nézett és az állta a tekintetét. Egy tizedmásodperc múlva Emma mégis levette a szemét Harryrõl, kinyitotta a táskáját egy borítékot vett ki belõle és átnyújtotta az asztal fölött.
- Ez tegnap érkezett.
Harry kinyitotta a levelet és elolvasta majd sóhajtva a lányra nézett.
- Sejted ugye, hogy kitõl kaptad?
- Természetesen tudom, hogy Hodges írta...
- Szerdáig itt maradsz igaz?
- Tudom,hogy csak akkor tudjátok rábizonyítani a zsarolást, ha minden úgy történik, ahogy õ elképzeli. Ezért maradok.
- Köszönöm, pont ezt szerettem volna kérni tõled Emma.
- Ismerem a detektív történeteket. - mosolygott fanyarul a lány.
- Akkor az egyetlen dolog amire kérhetlek az, hogy addig is vigyázz magadra. - Harry felvette a telefont és Ted Hopkinst és Tom Hardyt kérette az irodájába. Miután azok kopogás után beléptek, bemutatta õket Emmának és elmondta, hogy a két férfi lesz az aki akcióban részt vesz rajta kívül. Röviden elmondta a két rendõrnek mirõl van szó, majd felvázolta az akciót ahogy õ elképzelte.
- Szerdán reggel kilenckor itt találkozunk az irodámban. A csomagot amit a hölgy elhelyez majd a megõrzõben átadom és minden egyes lépését onnantól kezdve figyelni fogjuk. - Emmához fordult
- természetesen számos civilruhás közrendõr is részt fog venni a megfigyelésben, ne aggódj egy percig sem leszel szem elõl tévesztve.
- Köszönöm. - mondta a lány és kissé ideges lett. Eddig bele sem gondolt, hogy miben vesz részt és ahogy Harry felvázolta a helyzetet, rádöbbent, hogy az õ lélekjelenlétén áll vagy bukik az akció. Ha Hodges esetleg figyeli valahonnan és õ nem játssza elég jól a szerepét, akkor bizony az öreg nem fog kockáztatni és üres kézzel megy haza, de sajnos õk is.
Harry közben széles kézmozdulatokkal gesztikulált, egy fehér táblára felvázolta a pályaudvar térképét és pontokkal jelezte, hogy kinek hol lesz a helye, hogy megfelelõen figyelhessék Emmát és a körülötte zajló eseményeket.
Milyen határozott, és milyen logikusan tudja elmondani a terveit - gondolta közben a lány elmélázva és nézte ahogy halkan bólogatva egyetértenek vele a munkatársai, és õ minden lehetõséget számba vesz, hogy fikarcnyi esélye se legyen a zsarolónak a menekülésre és a legjobb pillanatban kaphassák el, lehetõleg amikor átveszi a barna tasakot a pénztárostól, aki valószínūleg a cinkosa. - Ilyenkor bezzeg határozott és egy pillanatig sincs zavarban mint amikor mint magánszemélyként beszélgetnek...Ó de kár, hogy az a gyönyörū nõ a menyasszonya! Ha nem lenne, akkor talán folytatódna ami egyszer régen...ó Istenem milyen régen is volt...-
...a pénztárnál Emma. Emma? - nézett rá Harry és a két férfi is várakozóan tekintett a lányra, aki épp csak feleszmélt a gondolataiból, amelyek elkalandoztak egy emlékbe, ahol egy katona és egy lány megismerte egymást. -Jaj Istenem. - gondolta Emma és hirtelen azt sem tudta, mi volt a kérdés. De hát ez olyan kellemetlen, mert itt fontos dolgokról volt szó, én meg itt ábrándozok. - Fülig pirult, majd válaszolt. - Nem, vagyis igen...akarom mondani lehetséges.
- Harry felvonta a szemöldökét. - Ezt nem igazán értem. -Kínos tíz másodperc következett, közben Emma próbálta a három férfi tekintetébõl kiolvasni mi is a megfelelõ válasz. - Majd Harry látva a zavarát, megismételte a kérdést. - Tehát valahogy meg kell oldanod hogy a pénztárnál amikor átadod a tasakot, egyedül te legyél ott és egy picit húzd az idõt. Menni fog?
- Menni fog. - mondta a lány és ügyelt arra, hogy magabiztosnak tünjön. Magában megfogadta, hogy többé nem kalandozik el, mert a végén tényleg elszúrja a dolgot.
Néhány perc múlva a két férfi elköszönt és kiléptek az ajtón. Harry aggódva fordult a lány felé.
- Minden rendben? Olyan sápadt vagy. - és kezét a lány vállára tette miközben lehajolt hozzá.
- Emma mintha megperzselték volna azonnal felpattant, majdnem összekoccant a fejük. - Semmi gond, csak egy kicsit fáradt vagyok. - igazitotta meg a ruháját majd kezet nyújtott - akkor szerdán.
- Szerdán, fogadta el a kinyújtott kezet Harry. A kéz szinte elveszett a tenyerében és mintha egy kis remegõ madárfiókát tartana a kezében, alig merte megszorítani. De elengedni sem tudta. A jóég tudja miért de mindíg ez volt ha a lány közelébe került. Ha egyszer a kezében volt a keze, nem tudta elereszteni. - Emma - mondta de még mindíg fogta a kezet. - Ugye tudod, hogy vigyázni fogunk, fogok rád?
- Nagyon sajnálom ami történt, már úgy értem azt, hogy nem találkozhattunk miután megbeszéltük ott... ott a vonaton. Nagyon sokáig kerestelek utána, még Woodbridge-be is elmentem. - Emma meglepetten nézett rá, de nem húzta ki a kezét a kezébõl. - Próbáltam érdeklõdni de miután nem tudtam csak a keresztneved...- Sajnálom, hogy nem tudtam rád vigyázni, hogy ez az egész megtörtént veled. - majd hirtelen eleresztette a lány kezét, és zavarában inkább zsebrerakta. Emma még mindíg ott állt a szoba közepén kék ruhájában, sárga kabátkában, kezét lassan leeresztve mosoly játszott a szája szélén.
- Köszönöm. - csak ennyit mondott és kilépett az irodából. - úgy érezte, minden rendben lesz és innentõl kezdve bármi fog történni, nem bánja.
Harry azon gondolkozott, hogy felhívja e Shannont, hogy õ sem megy a jótékonysági lóversenyre de aztán meggondolta magát. Azon gondolkozott, hogy tudott ennyire belehabarodni Emmába. Most, hogy nemsokára férj és apa lesz, egyáltalán hogy merészelt egy percig is belegondolni, milyen jó lett volna magához ölelni és megcsókolni a lányt. Ez biztos elmúlik ahogy visszamegy Emma Woodbridge-be. Minden visszatér a régi kerékvágásába. Aztán az jutott eszébe, hogy a régi kerékvágást piszkosul utálta. Felhívta barátját Ben Salty-t akivel még az egyetemen barátkoztak össze, aztán Ben ügyvéd lett ő pedig a nyomozói pálya felé sodródott. Úgy érezte valakivel el kell beszélgetnie a gondjairól és Ben az volt aki mindíg meghallgatta őt, egy jó sör mellett természetesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése