Emma megsemmisülten hagyta ott a pénztárost. Bement a kávézóba ami az állomás épületében volt. Harry ott várta, nem akart kint figyelni mert Hodges õt ismeri és ha meglátja akkor elinal. Emma leült Harry asztalához, aki a The times friss példányát olvasgatta, majd letette az asztalra és kérdõn nézett a lányra.
- Minden rendben?
- Igen, minden rendben. - válaszolt az, majd rámosolygott a férfira akinek a szemében aggodalommal teli érdeklõdés látszott.
- tényleg minden rendben Harry fogta meg egy pillanatra a férfi asztalon nyugvó kezét, majd gyorsan elengedte és csak annyit mondott.
- telefonálnom kell. - és elsietett
Aprót váltott és bement a fülkébe, Waltert, a bátyját hívta.
- Halló! Hallatszott vonal másik végén Walter mély hangja
- Szia bátyus, minden ok otthon? - Emma megpróbált teljesen természetes hangon érdeklõdni.
- Minden rendben kislány. Elfogták már azt a disznót?
Emma nagyot nyelt mielõtt válaszolt - Még nem, de hamarosan. Dee... Otthon van?
- Nincs. Neked nem mondta? - Walter hangján is hallatszott hogy fülig ér a szája.
- Nem, de mit?
- Orvoshoz ment Londonba mert... Kisbabánk lesz! - kiáltott nagyot Walter, hogy Emmának el kellett tartania a fülétõl a kagylót.
- Oh, hát ez fantasztikus hír! - próbált Emma örömöt színlelni - Gratulálok Bátyus!
- Siess haza aztán ünneplünk! - mondta férfi
- Igyekszem, most le kell tennem! Csókolom apát és Pault! Majd még jelentkezem.
Emma megsemmisülten tette le a kagylót. Hát immár bizonyossá vált, hogy Dee írta a levelet. De miért? Hiszen jómódban él a családjuk, mi szüksége van ezer fontra... ilyen módszerekkel? Azt a nyomorult ördögöt is belekeverte, mintha az irta volna a levelet... Könnyek csordultak végig az arcán. Hihetetlen hogy így kellett csalódnia Deeben. Sokáig állt még, fejét a hideg telefonnak döntve, aztán a fülke ajtaján kopogtattak. - Emma? Minden ok?
A lány megtörölte a szemét és kilépett a fülkébõl. - minden ok, csak ez a várakozás olyan idegörlõ, kicsit kikészültem.
-Akarod, hogy visszakísérjelek a szállodába?
-Nem! - Emma hirtelen eszmélt - hány óra van? Fejében sebesen cikáztak a gondolatok. Dee terhes, nem foghatják el...Walter miatt sem...hiszen olyan boldog hogy gyerekük lesz...Persze nem érdemli meg, de nem tehetem ezt Walterrel...Mi lesz akkor velük?
- Dél van pontosan. Neked nem kell itt maradnod, a többit bízd rá az embereimre.
- Nem, hiszen nincs más dolgom. Eszünk valamit? - karolt bele Harrybe és mosolyogni próbált.
- Gyere, van itt egy kis étterem, ebédeljünk meg jó?
- Rendben, de ígérd meg, hogy azután visszamész!
- Feszélyez a társaságom? - lépkedett a lány Harry mellett, karját továbbra is a férfi karjába fonva. Olyan jó érzés volt így sétálni mellette, biztonságban érezte így magát.
- Dehogy...vagyis mégis...de nem úgy...az ördögbe, Emma teljesen összezavarodok ha mellettem vagy, bukott ki a férfiból és a pillanat tört része alatt maga felé fordította a lányt és megcsókolta.
- Néhány másodperc telt el csupán és Emma eltolta Harryt - Mit...mit csinálsz?
- Na hát pontosan ez az...- mondta a férfi - fogalmam sincs mit csinálok, mert ha a közelemben vagy akkor filmszakadás van és teljes káosz a fejemben. Neharagudj...
Emma kérdõn nézett rá. - A menyasszonyod?
- A menyasszonyom...ismételte a lányt Harry, de mielõtt folytathatta volna, Emma átnézett a férfi válla fölött és Deet látta meg az állomás aulájában, amint határozott léptekkel a hármas pénztár felé igyekszik, miközben jobbra balra forgatja a fejét.
-Nicsak! - kiáltott fel Emma. - Itt a sógornõm! Bocsáss meg Harry! - majd sebes léptekkel elindult Dee felé, magára hagyva a férfit a gondolataival.
- Dee! - kiáltott a lány és Dee rémült pillantására ügyet sem vetve a nyakába ugrott. - Dee, hát itt vagy! Kiáltott újra és belekarolt a rémült nõbe, majd elindult vele a kijárat felé.
- Emma te hogy... Kezdte a mondatot Dee de Emma halkan odasúgta neki. - Ha odamész a hármas pénztárhoz a borítékodért - sokatmondóan ránézett majd tovább hurcolta - akkor hat civilruhás rendõr kisér ma a Scotland Yardra.
- De hogy? Te honnan tudtad? - Dee elvörösödött
- Több krimit kellene olvasnod te ostoba liba! Most menj haza és örülj a babátoknak, ha egyáltalán igaz amit Walternek mondtál. - folytatta. Majd szembefordult a nõvel. - Hogy tehetted? Hogy árulhattál el így? Szeme megtelt könnyel de Dee karját olyan erõsen szorította hogy az majdnem feljajdult.
- Bocsáss meg Emma. - A fiam katonai iskolába szeretne menni de az apám nem akart adni rá pénzt mert ellenzi...tudod az öccse a háborúban halt meg. Nem akarta hogy fegyvert fogjon a fiam, de nekem nincs annyi pénzem, hogy...
- Miért nem kértél? Miért így? Te ostoba...
Dee nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét és folytak a könnyei
- Menj haza. - mondta Emma szárazon és elengedte a nõt.
- Walternek nem mondtál...
- Nem mondtam senkinek semmit Dee. De nem miattad érted?! Csakis a fiad a bátyám és a leendõ gyereke miatt. Ezt jól jegyezd meg kedves sógornõm. - mondta élesen. Majd látványosan elmosolyodott és megölelte Deet. - figyelnek minket, mosolyogj te liba! - suttogta a fülébe, majd sarkonfordult és visszafordulva még integetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése