- Jó reggelt Mabel! -köszöntötte vidáman Emma szerda reggel a már konyhában tevékenykedõ házvezetõnõt. Christina, a kislánya már az iskolai egyenruhában ült az asztalnál ette a zabpelyhet és annak dobozát olvasgatta.
- Isteni illat van! - szippantott bele Emma a levegőbe. Kaphatok egy picit mielőtt elindulok?
Piros alapon fekete kockás ruhája csak úgy suhogott a keményítőtől, fehér körömcipőt és átlátszó harisnyát vett hozzá. Fehér kardigánja és táskája a széken pihent útra készen.
- Jó reggelt Emma! Ülj csak le, annyi tojást sütöttem, hogy egy századot is el tudnék látni vele. - mosolygott Mabel és egy tányért tett a lány elé.
- Farkas éhes vagyok, te is? - borzolta meg Christina haját, majd újra Mabelhez fordult.
- Szivesen elkísérem ma Christinát az iskolába, úgy is szeretnék a postára bemenni, néhány képeslapot küldenék a születésnapos ismerőseimnek.
- Kedves tőled Emma, akkor több időm marad a kertet is rendbetenni. - válaszolt hálásan a nő.
- Oh, majd elfelejtettem! Tegnap a postás levelet hozott neked.
- Kitől? - látott neki Emma a sonkás tojásnak.
- Fogalmam sincs, mert feladó az nem szerepel a levélen. - kinyitotta a konyha fiókot és kivett egy kék borítékot belőle, majd a lány felé nyújtotta.
- Különös...- tette le Emma a villát, majd a levelet átvette és feltépte. Széthajtotta a levélpapírt majd sokáig meredt a levél tartalmára.
- Nos? - kérdezte Mabel - ki írt?
- Nem tudom Mabel - felhősödött el Emma arca - de azt tudom, hogy nem a jókívánságait szerette volna közölni.
Mabel a lány válla fölött a levélre pillantott majd a szája elé kapta a kezét.
- Jóságos Isten Emma!! Ez egy zsaroló levél!! Láttam már ilyet meg olvastam is az újságban, hogy akik nem akarják, hogy az írásuk alapján felismerjék őket, azok újságokból kivágott betűkkel rakják ki a szavakat! - Mabel lerogyott a másik székre, Christina is abbahagyta a zabpelyhes doboz olvasgatását és a döbbent felnőttekre nézett.
Emma hangosan kezdte olvasni a kriksz kraksz ragasztgatott betűket a levélben.
Ha nem szeretné, hogy ország világ megtuggya a megrontása részleteit, akko' jól figyejjen!
Hétfői napon öt orakor a londoni központi pájjaudvaron foglajon egy szekrényet. Anak a kucsját tegye egy boritékba oszt aztat agya át a hármas számu pénztárosnak, hoty ezé' maj gyönnek. Az maj' tuni fog rolla. A szekrénybe tegyen 1000 fontot kis cimletekben egy boritékba.
Ha nem teszi eztet akko' minden heji és nemheji ujság megtugya hogy maga mán nem jány.
No eztet akartam csak.
Emma az ölébe ejtette a levelet és kibámult az ablakon.
- Ki lehetett ez Emma? Kérdezte Mabel még mindíg fehéren.
- Sejtem ki lehet - hajtotta össze a levelet gondosan és visszatette a borítékba - de még egyelőre nem tudom bizonyítani.
- És most mit teszel? Fizetsz?
- Mi mást tehetnék? - sóhajtott a lány. -
Egyelőre azt kell hinnie, hogy fizetek, mert ugyan nincs mit szégyellnem azért ami történt, de nem szeretném ha apám boltja katasztrófa turizmusnak lenne kitéve. Mindenki sajnálkozna és sápítozna és szeretné látni a lányt akivel ez megesett. Az utcán összesúgnának az emberek a hátam mögött, hogy ott megy! Tudod ki? Nem tudod? Hát az akit megerőszakoltak! Oh, szegény lány, szegény lány!
Emma megborzongott. Szerette volna minél előbb elfelejteni a szörnyű multat és a nyilvánosság nem nagyon segítene ebben. Határozott hát.
- Mabel, holnap felutazom Londonba és beszélek a felügyelővel.
- Woodrow úrral?
- Igen, vele. - szive elkezdett össze vissza dobogni már attól is hogy kimondta a férfi nevét. - Woodrow felügyelővel, a Scotland Yardnál.
- Ez a leghelyesebb, valóban. - mondta a házvezetőnő és megsimogatta Emma hátát.
- Biztos, hogy elkiséri Christinát?
Emma felkapta a táskáját és a kardigánt, úgy válaszolt.
- Persze, nagyon szívesen. - próbált mosolyt erőltetni az arcára. - a levelet a táskájába tette.
- Mabel, kérlek, ne szólj apának és a fiúknak arról ami történt. Csak feleslegesen feldühítenénk őket és most ők úgysem tudnak semmit tenni ez ellen. Egyedül én és a rendőrség tudunk ennek a dolognak a végére járni.
- Úgy lesz, nem szólok. - válaszolt Mabel és kikisérte a kertkapuig Emmát és a kislányát.
Egésznap a levélen járt az esze és azon, hogy volt pofája annak a mocsok vurslisnak ezt a levelet összerakni? Mert tudta, hogy a levelet a két gazember apja írta, de hogy miért azt csak sejtette. Valószínű, hogy a két fia lakat alatt van, nem megy úgy a bolt mint előtte. És mit gondol, most ezzel a zsaroló levéllel megoldja a problémáit? Tudta, hogy a levelet majd idővel követi a következő, amint az ezer font elfogy. És soha nem lesz vége, ha most meg nem állítja. - Vagy én vagy Harry - gondolta eltökélten. Hitt abban, hogy a férfi hathatós segítséget tud nyújtani. Bár nagyon nehéz lesz újra látni, abban a tudatban, hogy nemsokára férj lesz belőle, valaki más férje...
Milyen szép volt az a nő, és milyen nagyvárosi! - végigmérte magát - ha akarnám sem tudnék olyan lenni mint õ. Vidéki lány vagyok és ezt eddig egy cseppet sem bántam. Úgy látszik a Scotland Yard felügyelőjének egy úrilány dukál. - órájára nézett, már fél három volt és alig foglalkozott a könyveléssel. Halk koppanásokat hallott, majd apja jelent meg a kis iroda ajtajában.
- Minden rendben? - csaknem két méter magas apja ősz haja katonásan levágva, bajsza fehérsége az arca kreol színét és szeme kékségét még jobban kihangsúlyozta. Így még fél lábbal és mankóval is tekintélyt parancsoló volt, ahogy az ajtófélfának dőlve gondterhelten nézett a lányára.
Emma szeretettel nézett vissza és elmosolyodott azon, hogy apja milyen jól ráérez minden bajra, pedig neki még meg sem kellett szólalnia.
- Minden rendben, csak picit fáradt vagyok ma. Holnap Londonba utazom.
- Miért mész oda?
- Be kell mennem a Scotland Yardra, hogy a hivatalos papírokat aláírjam, hogy azok a bíróság elé kerülhessenek. - inkább füllentés volt ez mint hazugság, hiszen valóban a papírokat alá kellett írnia, de már rég visszaküldte postafordultával miután Harry néhány nappal azelőtt elküldte neki.
- Ó azok a fránya papírok! - bosszankodott Mr.Jenkins - ha akarod szólok Paulnak és felvisz a Forddal.
- Köszönöm apa, de nem szükséges. Vonattal kényelmesebb és talán picit gyorsabb is. - állt fel mosolyogva a lány, majd apja arcára nagy puszit nyomott. - Ha visszajöttem befejezem amit most félbehagytam. Igazából csak két nappal vagyok lemaradva a könyveléssel.
- Rendben Emma. - visszajössz még ma?
- Nem, ha nem szükséges. Főzzek egy jó teát? - fordult a teáskanna felé a lány. - úgy is lassan tea idő van. Háttal állva apjának a teáskanna alatt bekapcsolta a gázt.
- Ugye nem a papírok miatt mész Londonba? - tette fel a hátának a kérdést az apja.
Emma megperdült - hogy érted ezt?
- Nézd kislányom! Lassan huszonkét éve ismerlek és néhány éve, mióta édesanyád meghalt, dupla figyelemmel vagyok irántad és a testvéreid iránt is. Ez a dolgom. Ez a feladatom. Az apád vagyok és ha úgy érzem nem stimmel valami akkor nekem hiába papolsz papírokról, amit már rég visszaküldtél Londonba, hiszen Pault kérted meg, hogy ha már a posta felé megy akkor vigye el ezt a levelet is.
Mr. Jenkins a bajsza alatt fanyarul elmosolyodott.
- Ha nekem hazudni akarsz akkor kérlek korábban kelj fel kicsikém.
- Apa... - Emma hangja elcsuklott. - Apa, átlátsz rajtam. Neharagudj, hogy be akartalak csapni. Holnap valóban a londoni rendőrségre megyek, de nem a papírok miatt. - Emma elõhúzta a levelet a táskájából és apja kezébe nyomta. Az meglepetten nézett a lányra majd olvasószemüvegét a szemére tette és elolvasta a levelet. - ki az ördög ez?! - mordult fel a végén. - Hogy merészeli ez a szemét...!
Emma nyugtatólag megfogta apja karját. - Ezért megyek holnap Londonba. De ne aggódj a felügyelő kézrekeríti ezt az embert. Eszembe sincs fizetni neki.
- Veled megyek! - csattant fel az apja, és botjával nagyot koppantott a fapadlón.
- Semmi szükség rá apa! - elmegyek Tomhoz is ha már ott leszek, nyugodj meg semmi gond nem lesz!
Lehet, hogy néhány napig ott leszek, valószinűleg szerdáig. Megigérem, hogy felhívlak minden este itt az üzletben! - Emma megölelte az öreget, aki félkézzel átkarolta, majd úgy suttogta a hajába. - Nagyon vigyázz magadra!
- Igérem vigyázok. - mondta a lány és apja ütemes szívdobogását hallgatta ahogy a mellére hajtotta a fejét.
Jó lenne már, ha valaki más is vigyázna rá végre. - gondolta a férfi - Vajon megérem-e hogy egy férfit látok az oldalán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése