Mr. Smith az irodájában ült a mahagóni íróasztalánál és a másnapi megbeszélésen gondolkozott.
Nagy beruházásokra készültek a városban, és választania kellett, hogy a Marks & Spencer áruházlánc ajánlatát fogadja el a Forest road-on lévő üres telek beépítésére vagy egy magánszemély ajánlatát aki modern társasházat szeretett volna a dupla telekre építeni. Kétségtelen, hogy a Marks & Spencer ajánlata kedvezőbbnek tünt, de mi lesz ha az emberek szivesebben látogatják majd továbbra is a kis sarki füszeres boltot a nagy áruház helyett. Mondjuk ez már nem az ő gondja, vonta meg a vállát. - A haladásnak viszont nem szabad gátat vetni! Emelte fel az ujját mintha a helyi választópolgárokat akarta volna meggyőzni. A társasházzal csak baj lenne, mert talán mindenféle emberek idejönnének a csendes kisvárosba, ahol nyugalom és béke főleg jó közbiztonság uralkodik, és ki tudja honnan jönnének és mifélék lennének. - Neeem, maradjon csak meg Woodbridge a saját kis közösségünknek. - tette a pontot a Marks & Spencer javára. Ekkor a titkárnője jelent meg az ajtóban és udvariasan köhintett, hogy az irataiba mélyedő polgármester feltekintett. - Igen Mrs. Atkinson?
- Bocsásson meg uram, de egy felügyelő van itt a Scotland Yardtól, mr. Woodrow - szinte szemlesütve kért elnézést a váratlan látogató nevében a nő és várakozva tartotta a kilincsen a kezét, hogy ha kell hát megakadályozza a felügyelő beléptét a szobába.
A polgármester összecsukta a dossziét és levette a szemüvegét majd az asztalra tette és csak akkor válaszolt: - engedje be a felügyelőt mrs Atkinson aztán hozzon valami frissítőt, kérem. Köszönöm.
A titkárnő becsukta az ajtót, közben mr Smith felállt, megkerülte az íróasztalát és a bordó bőrfotelek melletti kisasztalhoz lépett és kinyitotta a rajta lévő szivarosdobozt, majd egy szivart vett ki magának.
Harry kopogás után belépett az ajtón.
- Jónapot polgármester úr! Woodrow felügyelõ vagyok a Scotland Yard-tól.
- Üdvözlöm felügyelő - nyújtott szertartásosan kezet a polgármester majd hellyel kínálta Harryt.
- Gondolom sejti miért vagyok itt uram,
- Hm, hát igen, sajnos volt itt ez a sajnálatos dolog. Hallottam róla, de vajon mivel tudom segíteni a nyomozás előrehaladását?
- Nagyon is sokban uram. Tudomásom szerint néhány hétig vállalkozóknak adta bérbe a Forest roadon lévő üres telket.
- Igen, igen. Sajnos rossz ötletnek bizonyult, nem voltak túlzottan népszerűek az ott lakók körében.
- Esetleg hallott személyes összetűzésekről is a vurslisokkal? - folytatta Harry
- Nem jutott a fülembe ilyen jellegű eset, panasz konkrétan nem érkezett a hivatalomba ellenük, csak amolyan folyosói pletykák jutottak a fülembe. - mosolygott nyájasan a polgármester és a belépő titkárnőre nézett.- Oh, kérem ide tegye a frissitőket Emily. Mr. Woodrow szolgálja ki magát. Esetleg egy szivart? Kínálta Harry felé a kis faragott szivardobozt.
-Köszönöm, nem élek vele, de a hűsítőt elfogadom.
A titkárnő távozott és Harry folytatta a kérdéseit.
- Esetleg van tudomása arról, hogy merre mentek tovább a vurslisok?
- Sajnos erről nincs, de bekérem a szerződést a titkárnőmtől, azon talál címet és nevet, hátha az is segít. És már is csengetett...
Harry a szerződés birtokában csak a nevet tudta meg aki a vállalkozást üzemeltette és a város nevét ahol lakik de pontos címet nem talált.
Felhívta a londoni irodát és bediktálta a birtokában lévő adatokat, szerdára igérték, hogy megpróbálnak a nyilvántartásban utánanézni.
Az elkövetkező néhány napot a szomszédok és a közelben lakók kikérdezésével töltötte. Többen is emlékeztek a lány és a körhintás összetűzésére, és pontos személyleírást is kapott a családról.
Többször meglátogatta Emmát aki szépen gyógyult és mindíg tájékoztatta a megtudott adatokról. Gyümölcsöt, virágot, újságokat hozott neki, Emma hálás is volt érte, de a korábbi találkozásukat nem említette.
Egyik nap egy érdekes cikk volt a Daily Herald címoldalán, miszerint az egyik híres regény braille írásban is megjelent és ez az egyik leghosszabb könyv amit ezzel a módszerrel kiadtak a vakok számára.
Harry ezt érdekesnek találta és annyit mondott, - Erica is örülni fog ennek.
- Oh, tehát a húga megtanulta a braille írás olvasását? - Lelkesedett a cikkre nézve Emma.
Harry különös szemmel nézett a lányra aki még mindíg a cikket olvasta.
- Honnan...honnan tudja, hogy Erica a húgom? -s szemét nem vette le a lányról aki azonnal feleszmélt, hogy elszólta magát és elfehéredett, majd idegesen nézett először kezére majd az újságra újra, de a férfi szemébe nem mert nézni.
- Ó, hát említette néhány napja, nem is emlékszik? - mosolygott rá, újra egy kis szín került arcára.
Harry kutatva nézett a lányra, de nem emlékezett rá, hogy említette volna a húgát valaha neki. Furcsának és nevetségesnek találta ezt a helyzetet, de nem akarta nagyon kimutatni zavartságát és Emmán is látszott, hogy valami nem stimmel. Jó megfigyelő képessége volt és ismerte az emberek testbeszédét. Sokszor teljesen mást mondott a száj mint a kéz és a szem... Ezért volt abban jó amit csinált. Nem csak tények és tanúk és bizonyítékok kellenek hanem nagy adag intuíció és pszihológia. De nem kérdezett többet. Hagyta hogy Emma azt gondolja, meggyőzte őt.
-Hja, lehetséges. - mosolygott már ő is. Annyit jár a szám bizony, hogy néha azt sem tudom kinek mit mondtam.
Emma megnyugodva csukta össze az újságot és magát átkozta, hogy lehetett ilyen ostoba és meggondolatlan. Majdnem eljárt a szája, pedig még nem akarta magát elárulni. Nem itt, nem most.
-Képzelje Harry, holnap megyek haza végre! Ujságolta a hírt a fiúnak.
-Ez jó hír! - állt fel Harry - holnap ugysem tudnék jönni, mert megtudtam a vurslisok címét és odautazom, hogy kiderítsem merre mentek tovább.
-Oh. - Emma arca elkomorodott. - nem igaz hogy elfeledkezett róluk, sõt nagyon is sokat gondolt a pocakos kõrhintásra és a családjára, de minduntalan ha eszébe jutottak, a gyomra összeszorult és émelyegni kezdett.
- Nekem az az érzésem Emma, hogy nagyon is sok a közük ahhoz, hogy maga itt van most. -folytatta Harry. De igérem megtalálom õket és ha bünösök, akkor ott végzik ahova valók. - és kezét nyugtatólag a lány kezére tette.
- Emmát forróság lepte el, és fülig pirulhatott mert Harry gyorsan elkapta a kezét és a kalapja már a fején volt úgy köszönt el.
- Amennyiben híreim lesznek Emma, akkor otthon megkeresem rendben?
- Rendben Harry, vigyázzon magára. -mondta halkan a lány
- Viszlát Emma, és pihenjen ha hazamegy, ne ugorjon fejest azonnal a munkába. - mosolygott újra a fiú, szeme alatt a szeplõk vidáman táncoltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése