Emma (nyolcadik rész)

- Miss Jenkins...Emma, örülök, hogy ilyen jó színben látom! - mosolygott Harry miközben Emma belépett a nappaliba. - nagyon csinos ma - tette hozzá és kezetfogott a lánnyal.

- Köszönöm Harry, nagyon kedves - nézett Emma a férfi szemébe, és elidõzõtt a szeme alatt táncoló néhány szeplõn. - majd õ is elmosolyodott. - A kezem, elfelejtette elengedni felügyelõ. 

- Bocsásson meg - engedte el hirtelen Emma kezét mint aki parázshoz nyúlt. - Csak...kicsit zavarban vagyok most, hogy...

- Most, hogy nem egy kórházi ágyon lát? - fejezte be a lány a mondatot.

- Szó sincs róla, csak picit össze vagyok zavarodva. Van néhány kérdésem ami inkább személyes jellegū, de elõször szeretnék beszámolni a fejleményekrõl az ügyével kapcsolatban.

- Ó hogyne, persze... Foglaljon helyet. Emma el is feledkezett arról, hogy Harry miért is van itt, igazából nem is akarta hallani az üggyel kapcsolatos dolgokat. Kellemetlen volt és megalázó az egész, és utált róla beszélni is. Persze örülni fog, ha pontot tesznek a végére és inkább másról beszélnek majd.

- Harry, igérje meg, hogy rövid lesz. Nekem ez az egész dolog nagyon kínos és szeretnék már túl lenni rajta.

-Persze, - feszengett a férfi - gyorsan elmondom és már itt sem vagyok.

- ó nem, félreértett! -hajtotta le a fejét Emma - aztán mint aki úgy döntött bevállalja az érzéseit, a férfi arcára nézett - a személye ellen semmi kifogásom, sõt...

Harry állta a lány tekintetét és fejében össze vissza cikáztak a gondolatok, az emlékek... Igen...látta már ezt a lányt valahol... Aztán hirtelen mintha egy függönyt húztak volna el beugrott minden. A vonat, a lány, aki olvasott és akibe a néhány órás út alatt fülig szerelmes lett. Aztán hogy várta a szerdát, amikor a kis papirfecnire firkantott címen három órán keresztül várt az esõben. Késõbb próbálta kinyomozni a név alapján, hogy hol lakhatott Londonban, sõt még egyszer Woodbridge-be is elment, hátha összefutnak, de akármennyire kis város volt Woodbridge, azért nem ismerte mindenki egymást név szerint. Szóval feladta, de sokszor eszébe jutott. Nem is tudta hogy lehetett ennyire hülye, hogy amikor ideküldték Londonból és a lány neve azonos volt azzal akit annyit keresett, nem jött azonnal rá, hogy Ö az! De azóta jó néhány év eltelt, és szegényt amilyen állapotban találta, nem csoda, hogy nem jött rá. De most, hogy itt van elötte, már bizonyos abban, hogy Emma az az Emma, aki 16 évesen elvarázsolta õt. Szeme az asztalon heverõ könyvre vándorolt, és szó nélkül érte nyúlt. Persze, a büszkeség és balitélet...

- Ez a kedvenc könyvem ...mondta Emma és a szive majd kiugrott a helyébõl.

- Igen, tudom...már mondta...egyszer - és végigpergette a lapokat az ujjával, majd megállapodott egy oldalon amelynek le volt tépve a sarka.

- Nem szép dolog ilyet tenni egy könyvvel. - mondta halkan

-Nem számít, valami fontos dolgot kellett felírnom.

- Igen, egy címet, de  végül lóvá tett vele egy katonát. - nézett fel Harry, szeme alatt most nem táncoltak a szeplõk.

Emma hosszan nézte Harry kezében a könyvet, nem akart a férfi szemébe nézni. - Sajnos komoly okom volt rá, bocsásson meg. - most nézett fel csak. Harry visszatette a könyvet az asztalra és sokáig nem szólt semmit. Aztán és keze elindult a lány keze felé és már nyitotta a száját, hogy valami kedveset mondjon amikor kintrõl dallamos dudaszó hallatszott. És hirtelen minden nagyon mai és valóságos lett. Mit keres itt Shannon? Miért most? 

Emma a férfi döbbent arcára nézett, majd hallotta az ajtót nyitó Mabel hangját és a nõét is aki az ajtóban csak annyit mondott: Tudtommal itt van Mr.Woodrow, a võlegényem...

Harry visszahúzta a kezét és megköszörülte a torkát. - A hölgy a ...

De Emma megelõzte.

- Látom nem nagyon van ideje felügyelõ. Tájékoztatna akkor az ügy kimenetelérõl? -kérdezte rezignáltan, majd kitöltött egy csésze teát.
Mabel, kérem kísérje be a hölgyet és hozzon még egy csészét, köszönöm! - szólt aztán ki az ajtón. -Elnézést felügyelõ, hol tartottunk? -Harry még mindíg megkövülten nézett. Hogy tudnak a nõk egyik pillanatról a másikra így szerepet váltani?
Csodálattal nézte a lányt, aki most tett vett és üdvözölte Shannont, majd hellyel kínálta és kitöltött neki is egy csésze teát, majd újra Harry felé fordult.

- Folytassa kérem felügyelõ. - majd úgy mosolygott rá, mintha mi sem történt volna.

Harry elmondta az elmúlt nap eseményeit és azt, hogy a tetteseket letartóztatták és errõl hamarosan hivatalos levelet is fog kapni. - A tárgyalás idõpontját még nem tudom, de szerintem cirka egy hónap  múlva kitüzik az idõpontot. -fejezte be.

Emma felállt, - köszönöm, hogy ilyen gyorsan le tudta zárni az ügyet. -Shannonra mosolygott. - Gondolom sietnek, nem szeretném feltartani Önöket.

Shannon visszamosolygott, de szeme komoly maradt. 

-Igy van, Harry és én a hétvégén Cornwallba készülünk, de még vissza kell mennünk Londonba. Ugye drágám? - kérdezte kezét Harry kezére téve.

Harry nagyon kellemetlenül érezte magát. Minél elõbb kint akart lenni távol ettõl a komédiától. Felállt hát és elnézést kért, hogy ennyit rabolta a lány idejét. 

Emma kikisérte õket a bejárathoz, majd kezet nyújtott. 

- A tárgyaláson én is ott leszek, remélem minden rendben lesz. - fordult vissza Harry miután kilépett a menyasszonya után az ajtón. 

-Itt a névjegyem, amennyiben kérdése lenne.

Emma mosolygott a névjegyet eltette és bólintott, majd becsukta mögöttük az ajtót.