Amikor magához tért már pirkadni kezdett. Talán négy körül járhatott. Egy fa tövében feküdt az avaron, fejét alig tudta mozditani mert minden egyes mozdulatra nyilallt egyet a halántéka. Jobbra tőle mókus figyelt talán egy méterre, majd a hirtelen mozgástól megriadva felszaladt a fára. Szája felrepedt és a rászáradt vér beszennyezte haját amely most ragacsosan tapadt a nyakára. Megmozditotta a lábát, aztán iszonyatos fájdalmat érzett a combjai közt. Felemelte a fejét és amennyire tudta megszemlélte ruházatát, amely szétszaggatva sárosan és véresen tapadt a lábára. Felült még mindíg kóvályogva, talán agyrázkódást is kaphatott. Nem emlékezett a pofonokat követő részletekre de tudta szinte bizonyosan, hogy mi történhetett vele. A táskáját kereste a szeme amit az egyik közeli bokor alatt talált meg. Feltápászkodott és odatántorgott majd felvette a táskát. Az üzlet kulcsa meg volt, de a tárcája hiányzott. Megpróbált hideg fejjel gondolkodni és nem hagyta hogy eluralkodjanak az érzések rajta, mert tudta, hogy ha ez megtörténne már nem segítene a történteken.
A lábára vércsík száradt és valami váladék amire nem akart gondolni. Elindult meg megtántorodva vissza a hajnali ködben az üzlet felé. Csak mikor bejutott az ajtón és leroskadt az üzletben lévő üveggel elválasztott iroda pamlagára, tört fel belőle a zokogás és a sáros kezébe temette kékre dagadt arcát.
Paul négy ötvenkor érkezett vidáman fütyörészve. Látta hogy Emma háttal az üvegablaknak ül az irodában. Hangosan beszólt. - Jó korán jöttél hugi! Tán haza se mentél? Sapkáját a szögre akasztva elindult az iroda felé. - A vursli végre eltakarodott hajnalra, mit szólsz? Nyugtunk lesz jövő nyárig! képzeld Dotty megkért hogy kisérjem el a hétvégi rendezvényre ami a régi szinházban lesz. Szerinted ez jelent va... - félbeszakadt a mondat és Paul frissen borotvált arcára fagyott a vigyor amikor hugát meglátta. Emma kék zöld és vörös szinben égő felpuffadt arcából a szeme alig látszott ki. Ruhája véres, sáros, cipője elszakadt.
- Úristen Emma mi történt ?! - ugrott a lányhoz azonnal. - Betörők? Vagy...mi?
- Nem betörők voltak Paul. - felelte halkan a lány - Hazafelé megtámadtak és... - elakadt a hangja és újabb zokogásba tört ki. - Ééés?! -Ééés?! Ismételgette a bátyja. - majd újra a lányra nézve mindent megértett. - Máriám! - tört ki és magához szorította a hugát. - Ki volt az? Idevalósi? Felismernéd ha látnád? - záporoztak a kérdések a lány felé.
- Nem nem és nem. Mondta halkan Emma. - itt a furgon? Hazavinnél? Nem akarom hogy apa így lásson. - mondta erőtlen hangon.
- Nem haza viszlek, hanem a kórházba! - azzal felnyalábolta erejét vesztett hugát és kivitte a furgonba. - és bemegyek a rendőrörsre is. - tett pontot a mondat végére, majd beindította az öreg járgányt.
- ó édes Istenem... Csukta be véreres szemét Emma.
A St.James kórházban azonnal kezelésbe vették a lányt. Nyugtatót kapott, lefürdette egy nővér gyengéden majd egy frissen vasalt kórházi hálóingben egy egyágyas szobába fektették. Innentől kezdett a nyugtató és talán altató is hatni.
Emma csak árnyakat és mondatfoszlányokat érzékelt, hallott amit az orvos tárgyalt a feje fölött a nővérrel aki lekezelte az arcán és a teste többi részén lévő sérüléseket.
-...az erőszaktevők többen... - ... Infúziót holnapig...- vérvétel ...-antibiotikum az esetleges nemi betegségek elkerülése... - Szűzmáriám, ezt a kedves kislányt... - Majd újra sötétség borult rá, kábultan zuhant egy jótékony álomtalan alvásba.
Woodbridge egy olyan piciny és jelentéktelen kis város volt, hogy csak egy apró rendőrsége volt, összesen hat fő volt a létszám. Londonból utazott le egy felügyelő, hogy az ügyet a kezébe vegye. Mr. Woodrow fiatal ember volt, de nagyon éles eszű és jó megfigyelő képességű. Gyors karrerje ennek volt köszönhető. A katonaságtól leszerelve toborozták a City of london police kötelékeibe, ahol előbb közrendőr volt másnéven bobby, majd felfigyeltek az éles eszű fiatalemberre és a Scotland Yard átvette és nyomozót neveltek belőle alig egy év alatt. Felettesei meg voltak vele elégedve és jó fizetést kapott mellyel a vidéken élő családját támogatni is tudta.
Úgy gondolta egy hét elég lesz Woodbridge városban, hogy a nemi erőszakkal párosult rablással és súlyos testi sértéssel megbírkózzon és a bűnösöket hidegre tegye.
A Crown Hotel-ben szállt meg, s miután elfoglalta a szobáját azonnal útnak indult a St.James hospitalba ahol Emma már egy hete feküdt.
Emma az első két napot alvással töltötte, aztán úgy érezte annyit aludt, hogy innentől egy évig ébren lesz. Apja és testvérei látogatták a kórházban és próbáltak kérdéseket feltenni neki, de ő mindíg csak annyit mondott, - Hiába faggattok, ha egyszer nem emlékszem semmire! - A harmadik nap már nem faggatták. Inkább abban bíztak, hog a londonból küldött felügyelő talán többre jut vele.
A lány olvasgatni próbált de nem tudta lekötni az olvasás, pedig édesapja még a kedvenc könyvét is elhozta, ami mindíg ott pihent az ágya melletti kis éjjeli szekrénykén.
Emma magasra pócolta a párnáit és csak nézett ki az ablakon, ami egy tűzfalra nézett. A tűzfal réseiből itt ott apró lila és sárga virágok nőttek ki, a szél néha felkapta némelyiket mintha csak integetnének. Órákig tudta nézni a színes kis virágokat. Az arca még mindíg szívárvány színben játszott. Az orvos azt mondta, hogy nyugodjon meg nem marad nyoma a sérüléseknek.
- Nem marad? - kérdezett egyszer cinikusan vissza. - Az orvos ránézett a meleg barna labrador tekintetével és annyit mondott. - kívülről nem marad nyoma. A lelki sérülések sokkal hosszabb időt vesznek igénybe amíg elhalványulnak, de nem garantálom, hogy nyom nélkül múlnak el. - azzal megsimogatta Emma kezét. Keze alatt megrándult a lány keze, majd elmosolyodott és megköszönte az orvos őszinteségét.
- A felügyelő ebéd utánra igérte magát, számítson rá, hogy meglátogatja Emma.
- Igen, tudom doktor úr, felkészültem rá... Azt hiszem...
- Minden rendben lesz, mondta szinte gépiesen az orvos majd távozott a kórteremből.
Lassan teltek az órák, a percek, másodpercek. A kis virágok integettek és csak integettek fáradhatatlanul. Egyszer csak kopogtak és a felügyelő belépett az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése